Az élethelyzethez igazított tanulás módszertanának létrejöttével kapcsolatos események meglehetősen szaggatottak…

A módszertan voltaképpen 2007-ben készült el: nem tagadom, hogy számos részlete csak a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen tartott egyéves oktatói tanfolyam közben tisztázódott.

Nagyon nagy közös terveink voltak ezzel az egyetemmel: tananyagfejlesztések, közösen meghirdetett képzések: ahogyan a ZMNE oktatói hasznát látták ennek a képzésnek, ugyanúgy hasznosíthatták volna más olyan (felső)oktatási intézmények is, ahol sok a pedagógiai, andragógiai előképzettség nélküli oktató: a műszaki, orvosi, közgazdasági és hasonló területek intézményei. Azok tehát, ahol jórészt az adott szakterület kiváló szakemberei tanítanak – kétségtelenül nagy hozzáértéssel, de kevés módszertani háttérrel.

A tervek szépek voltak, de rektorváltás történt és az új rektor mással volt elfoglalva… mint ezt a pár évvel későbbi bűnügyi hírekből megtudhattuk… Az az oktatási rektorhelyettes, aki engem odahívott, nyugdíjba ment (olyan hirtelen, hogy ő maga is csak egy héttel később tudta meg); és bár az új oktatási rektorhelyettes a képzés egyik volt résztvevője lett, a közös tervek nem léptek előbbre.

Az egyetlen, ami megvalósult: a tankönyv és a kis kétnyelvű brosúra, amelyek 2008-ban megjelentek. Persze ez is nagyon nagy dolog (akkor is, ha a belső átszervezések és bizonytalanságok miatt a tankönyv a ZMNE belső könyvesboltján kívül sehol nem volt kapható).

Volt azonban egy együttműködési szerződés a ZMNE és a Pécsi Tudományegyetem között. Ennek keretében a Pécsi Tudományegyetem Felnőttképzési és Emberi Erőforrás-fejlesztési Kara a 2008-2009. tanév őszi félévére meghirdette “Az élethelyzethez igazított tanulás” tantárgyat. A tantárgyra (a “PTE 10%” terhére) más karok hallgatói is jelentkezhettek. A tantárgy 12 témaköre 6 alkalommal, alkalmanként 2×90 percben került sorra. Az előadásokat én tartottam és a foglalkozások közt elektronikus kapcsolatot tartottam a résztvevőkkel. A benyomásokról az egykori résztvevőket kellene megkérdezni… az viszont tény, hogy – korábbi megbeszélésekkel, sőt együttműködési megállapodással ellentétben – a kezdeményezésnek nem lett folytatása.

Közben a Fővárosi Oktatástechnológiai Központ FAT-akkreditációt szerzett az élethelyzethez igazított tanulásra, a Magyar Művelődési Intézet pedig közművelődési dolgozók továbbképzésére akkreditáltatta.
Mindez azonban abban az időszakban történt, amikor a pedagógusok és a közművelődési dolgozók továbbképzési kötelezettsége megmaradt ugyan, de a finanszírozás megszűnt…
Végeredményben a FOK-ban két, nagyon szerény létszámú képzés zajlott le, az MMI meghirdetett tanfolyamára nem volt jelentkező.

Tananyagfejlesztés folyt az élethelyzethez igazított tanulás módszertanának segítségével (amennyire ezt a szoros határidő lehetővé tette) a Novell megrendelésére az openSUSE operációs rendszerről és az OpenOffice.org Writer szövegszerkesztőről, az OpenOffice.org Calc táblázatkezelőről és az OpenOffice.org Impress bemutatókészítőről.

A 2010/11. tanéven át tanítottam a Szent István Egyetem Alkalmazott Bölcsészeti Karán, Jászberényben, másod- és harmadéves andragógus-hallgatóknak, nappali és levelező tagozaton is. Több tantárgyam volt: leginkább az “E-learning és tananyagfejlesztés” volt az, ahol az élethelyzethez igazított tanulás módszertana szerint haladtunk végig az anyagon. Nem tagadom: nagy terveim voltak arra nézve hogy az érdeklődő hallgatók hogyan sajátíthatják el a kötetlen és önálló tanulásra szolgáló tananyagok készítésének módszertanát, technológiáját; nagy csalódás számomra, hogy ez – egyszerű finanszírozási gondok miatt – meghaladni látszott a kar lehetőségeit; azóta pedig az új vezetésű Andragógia és Társadalomelmélet Tanszék egyáltalán nem tűnik érdekeltnek a kapcsolat folytatásában.

2011-ben a Pannon Egyetem Gazdaságtudományi Karán tananyagok kötetlen és önálló tanulásra való átalakításában közreműködtem.

Aztán cifra dolog történt. A Pécsi Tudományegyetem szekszárdi kara (ahol többek között szociális munkásokat képeznek) 2011. nyarán pályázatot akart benyújtani “szociális informatika” címen: a szociális munkások informatikai felkészültségét akarta ezzel javítani. Bevonták a készülődésbe a Szegedi Tudományegyetem Egészségtudományi és Szociális Képzési Karát: ott is képeznek szociális munkásokat. Szegeden viszont valaki ismert engem (korábban egy módszertani bemutatóra is meghívott): így belecsöppentem a pályázat előkészítésébe – olyannyira, hogy a pályázók az “élethelyzethez igazított tanulás”-t fogadták el a pályázati tananyagfejlesztés módszertanául. Sőt: a javaslatomra egy módszertani tantárggyal is kibővült a az ajánlat, mi több: ezt kétnyelvűre terveztük. Akkoriban még élt a kapcsolatom a SZIE jászberényi karával: onnan akartam munkatársakat bevonni; és a kar be is kapcsolódott a pályázat elkészítésébe.

Novemberben kiderült, hogy a pályázat nem nyert.

Decemberben megkeresett engem a szekszárdi intézetigazgató és azt javasolta, hogy lépjek be oktatónak a karra, csökkentett óraszámmal – és kezdjem el a tananyagkészítést! A finanszírozást majd megtaláljuk; de ne várakozzunk. Ebben meg is állapodtunk – majd januárban kiderült, hogy a pályázat mégis nyert…

Ekkor tehát (2012. február elsejétől, egyéves szerződéssel) tanítani kezdtem a Pécsi Tudományegyetem Illyés Gyula Karán, közben pedig (részben munkakörömként) a megindult pályázati tevékenység szakmai vezetője lettem. A fejlesztés elindult, én pedig heti 2-3 nap tanítás mellett rohangálni kezdtem Szekszárd, Szeged és Jászberény, néha Szarvas között, szervezve a “szociális informatika” tartalomfejlesztést.

A következő csavar 2013-ban történt, az új és egyedi “Szociális informatika” tantárggyal.

Most titkokat fogok megosztani: tartsa csukva a szemét, mialatt olvassa!

A projekt szakmai vezetőjeként 2013-ban nagy problémával szembesültem.

Az eredeti tervek szerint a projektnek 2012. januárjában kellett volna indulnia; a 2012/13. tanév tavaszi félévére az oktatóknak fel kellett volna készülniük a kísérleti képzésekre. De volt némi késés az induláskor, némi késés később… 2013. januárjában még a kéziratok sem voltak készen… június után viszont nem lehet kísérleti képzést tartani. Volt tehát 5 hónapunk a kéziratok befejezésére, lektorálásra, az oktatók felkészítésére és a kísérleti képzésre.

Ez volt a pillanat, amikor elindítottam egy új tantárgyat Szociális informatika címmel. Elmondtam az ötletet néhány korábbi tanítványomnak; és hamarosan 27 hallgató akart résztvenni az új kurzuson: még Erasmus-programban résztvevő külföldiek is.

Annyi al-csoportot szerveztem, ahány kézirat volt. Megkapták a kéziratokat és, a módszertant lépésről lépésre tanulmányozva, befejezték, kiegészítették, javították azokat.

Így a félév végére a tananyagok készen voltak; a kísérleti képzés lezajlott (hiszen igazi tanulók igazán végigmentek valamennyi tananyagon); közben a szakmai javítások is megtörténhettek és az oktatóknak is elegendő idejük volt felkészülni.

És mellékhatásként: néhány hallgató és oktató annyira felkészült lett a módszertanban és annyira lelkesedett érte, hogy áprilisban létre tudtunk hozni egy egyetemi kutatócsoportot.

Most tehát az élethelyzethez igazított tanulásnak egyetemi tankönyve van; 7 egyetemen/karon tanulták Magyarországon, főleg leendő tanárok és felnőttoktatók; PhD-fokozatot kaptam a módszertanról írt disszertációval; és Magyarország legrégebbi egyetemén működik a módszertan kutatócsoportja.

Ez az eddigi történet; remélem, tanulságosnak és szórakoztatónak tartotta.

El is felejtettem elmesélni: belekezdtem egy munkafüzetbe. Arra gondoltam, hogy valami könnyen használható, lépésről lépésre “kitölthető” eszközt kellene adnom annak a kezébe is, aki nem akar (vagy bármi okból nem tud) a módszertanban elmélyülni, de a módszertan szerint akar tananyagot készíteni. A tervem az, hogy olyan lesz, mint egy űrlap-készlet: most tegye ezt és ezt; ellenőrizze az alább felsorolt szempontok szerint; ha mindent rendben talált, akkor lapozzon a következő tennivalóra;… Lassan halad, hiszen a szabadidőmben csinálgatom (amint ezt a weboldalt is); de hasznos lesz, ha készen lesz.

Közben 2011-ben a Neumann János Számítógéptudományi Társaság “Multimédia az oktatásban” szakosztályának elnökségi tagja lettem. Az a szándékom, hogy a Szakosztályon belül létrehozok egy kis módszertani szakcsoportot; az évenkénti “Multimédia az oktatásban” konferenciasorozaton belül egy módszertani szekciót; és a JamPaper (Journal of Applied Multimedia) folyóiratban egy módszertani rovatot. Tettestársakat keresek!

A módszertan angol brosúrája