Euklidész „Elemek” című könyvének dísz-kiadása finoman igazított egyet az elegáns kötésén és körülnézett.

Pár perce érkezett csak az antikváriumból, egy kopott táskában: ez bántotta kicsit. Igaz: a táska egyedül foglalta el egy autó hátsó ülését, és lássuk be, ez azért mégiscsak valami.

A táskából egy íróasztalra került, ahol más könyvek is hevertek.

Az első, amelyet meglátott, egy vasúti menetrend volt. Nem is tudta elkerülni, hogy észrevegye: a menetrend szétálló, felkunkorodó lapjai szinte megérintették.

  • Kérem, legyen olyan kedves, húzódjon arrébb kicsit – szólította meg a menetrendet.
  • Húzódjon maga, ha itt nem tetszik – lökte oda a választ a menetrend.
  • De kérem, Ön majdnem eltakar…
  • Kit érdekel?
  • Kérem, eszerint Ön talán nem tudja, hogy én ki vagyok.
  • Hagyjon békén.
  • Én az Elemek vagyok. Az Elemek, Euklidésztől!
  • És?
  • Kérem, Ön nem hallott rólam? Nem hallott az euklidészi geometriáról, az emberi gondolkodásnak erről a csodájától?
  • Hallottam róla; na és? Most akkor hasra kellene esnem tőle? Kinek van szüksége erre? Rám szükségük van az embereknek; de magára? Ugyan!
  • De kérem, a menetrend… ez az alig fél éven át érvényes táblázat hogyan említhető egy napon azzal a gondolkodási mintával, amelyik évezredek óta a tudományos felépítés etalonja?
  • Lárifári. Amikor engem kézbevesznek, megtudnak valamit, amire szükségük van; maga viszont egy dísztárgy lesz a polcon.
  • Amit én mutatok, annak értelme van!
  • Értelme? Ne röhögtessen. Maga egyszerűen nem mond semmit. Az olvasóban persze kialakulnak gondolatok, gondolati konstrukciók; de az olvasó odafigyelése és megértése nélkül magában semmi értelem sincsen.
  • Hogyan lehetne másképp? Minden könyv az olvasónak szól.
  • Szó sincs róla. Ha bennem az van, hogy a debreceni gyors honnan indul és hol áll meg, akkor a debreceni gyors onnan indul és ott áll meg, ha engem senki el nem olvas, akkor is. Én a valóságról szólok: amit mondok, azt össze lehet hasonlítani azzal, ami valóban történik.
  • Amit én mondok, az az egységes gondolkodás nélkülözhetetlen alapja!
  • Amíg valaki ki nem talál valami más „egységes gondolkodást”… A fekete macska babona-jelentésével kapcsolatos gondolkodás is egységes, azok között, akik egységesen ugyanúgy gondolják; ezt a tautológiát ugye nem tekintjük komoly érvnek?
  • Az euklidészi geometria valamennyiünk gondolkodásának a legalapvetőbb szemléleti alapelemei közé tartozik: nincs, akinek az agyában ez ne volna megtalálható!
  • Marhaság. Álljon oda valaki a sínekre és meglátjuk, hogy aztán mit állapít meg a boncolás: hogy az illető agyában ott volt az euklidészi geometria, vagy hogy jött a debreceni gyors.
  • De uraim – szólt közbe egy hang. – Csak nem fognak ilyen semmiség miatt egymásnak esni?
  • Hogyhogy semmiség? Itt arról van szó, hogy mi adja a közlés értelmét: a valósággal való összevetés, vagy az olvasóban létrejövő gondolati konstrukció megváltozása.
  • Egyiküket sem akarom megbántani, de az én esetemben ez a kettő pontosan egybeesik.
  • Miért, ki maga?
  • Találják ki! Segítek: Karinthy is írt rólam, „Heraklesz tizenharmadik hőstette” címmel.
  • És azt mondja, hogy magának pontosan ugyanannyi értelme van, ha a valóságnak való megfeleléssel, mint ha az olvasó gondolataiban megszülető értelmezéssel mérjük? Ugyanannyi értelme van, ha olvassák, mint ha nem?
  • Pontosan ugyanannyi!
  • Ez hogyan lehet?
  • Pök Lajos új verseskötete vagyok.
  • Nyert!