Euklidész „Elemek” című könyvének dísz-kiadása finoman igazított egyet az elegáns kötésén és körülnézett.
Pár perce érkezett csak az antikváriumból, egy kopott táskában: ez bántotta kicsit. Igaz: a táska egyedül foglalta el egy autó hátsó ülését, és lássuk be, ez azért mégiscsak valami.
A táskából egy íróasztalra került, ahol más könyvek is hevertek.
Az első, amelyet meglátott, egy vasúti menetrend volt. Nem is tudta elkerülni, hogy észrevegye: a menetrend szétálló, felkunkorodó lapjai szinte megérintették.
- Kérem, legyen olyan kedves, húzódjon arrébb kicsit – szólította meg a menetrendet.
- Húzódjon maga, ha itt nem tetszik – lökte oda a választ a menetrend.
- De kérem, Ön majdnem eltakar…
- Kit érdekel?
- Kérem, eszerint Ön talán nem tudja, hogy én ki vagyok.
- Hagyjon békén.
- Én az Elemek vagyok. Az Elemek, Euklidésztől!
- És?
- Kérem, Ön nem hallott rólam? Nem hallott az euklidészi geometriáról, az emberi gondolkodásnak erről a csodájától?
- Hallottam róla; na és? Most akkor hasra kellene esnem tőle? Kinek van szüksége erre? Rám szükségük van az embereknek; de magára? Ugyan!
- De kérem, a menetrend… ez az alig fél éven át érvényes táblázat hogyan említhető egy napon azzal a gondolkodási mintával, amelyik évezredek óta a tudományos felépítés etalonja?
- Lárifári. Amikor engem kézbevesznek, megtudnak valamit, amire szükségük van; maga viszont egy dísztárgy lesz a polcon.
- Amit én mutatok, annak értelme van!
- Értelme? Ne röhögtessen. Maga egyszerűen nem mond semmit. Az olvasóban persze kialakulnak gondolatok, gondolati konstrukciók; de az olvasó odafigyelése és megértése nélkül magában semmi értelem sincsen.
- Hogyan lehetne másképp? Minden könyv az olvasónak szól.
- Szó sincs róla. Ha bennem az van, hogy a debreceni gyors honnan indul és hol áll meg, akkor a debreceni gyors onnan indul és ott áll meg, ha engem senki el nem olvas, akkor is. Én a valóságról szólok: amit mondok, azt össze lehet hasonlítani azzal, ami valóban történik.
- Amit én mondok, az az egységes gondolkodás nélkülözhetetlen alapja!
- Amíg valaki ki nem talál valami más „egységes gondolkodást”… A fekete macska babona-jelentésével kapcsolatos gondolkodás is egységes, azok között, akik egységesen ugyanúgy gondolják; ezt a tautológiát ugye nem tekintjük komoly érvnek?
- Az euklidészi geometria valamennyiünk gondolkodásának a legalapvetőbb szemléleti alapelemei közé tartozik: nincs, akinek az agyában ez ne volna megtalálható!
- Marhaság. Álljon oda valaki a sínekre és meglátjuk, hogy aztán mit állapít meg a boncolás: hogy az illető agyában ott volt az euklidészi geometria, vagy hogy jött a debreceni gyors.
- De uraim – szólt közbe egy hang. – Csak nem fognak ilyen semmiség miatt egymásnak esni?
- Hogyhogy semmiség? Itt arról van szó, hogy mi adja a közlés értelmét: a valósággal való összevetés, vagy az olvasóban létrejövő gondolati konstrukció megváltozása.
- Egyiküket sem akarom megbántani, de az én esetemben ez a kettő pontosan egybeesik.
- Miért, ki maga?
- Találják ki! Segítek: Karinthy is írt rólam, „Heraklesz tizenharmadik hőstette” címmel.
- És azt mondja, hogy magának pontosan ugyanannyi értelme van, ha a valóságnak való megfeleléssel, mint ha az olvasó gondolataiban megszülető értelmezéssel mérjük? Ugyanannyi értelme van, ha olvassák, mint ha nem?
- Pontosan ugyanannyi!
- Ez hogyan lehet?
- Pök Lajos új verseskötete vagyok.
- Nyert!