a 2019. december 21-én délelőtt elhangzott szöveg, lábjegyzetekkel, a zenei betétekre vonatkozó utalásokkal)

[Beethoven VII. Allegro, részlet, szöveg alatt]

 

Üdvözlöm a hallgatókat! Itt a Civil Rádió az interneten, valamint a mai napon még ultrarövid-hullámon is, mert a mai nap, amikor ez a felvétel elhangzik, 2019. december huszonegyedike, a Civil Rádió sugárzási engedélyének az utolsó napja.

Engem Gerő Péternek hívnak, ez a hangfelvétel pedig olyan, mintha a Civil Rádió műsora lenne, pedig valójában levél. Hangos levél, amely a Civil Rádió szerkesztőinek szól.

Vajon ha a szerkesztőknek szól ez a hangos levél, akkor mi az oka annak, hogy most ön hallja? Nagyon egyszerű a magyarázat. A Civil Rádiónak ugyanis nemcsak azok tartoznak a szerkesztői közé, akik a szerkesztőbizottság értekezletein találkoznak. A Civil Rádiónak minden olyan hallgatónk is a szerkesztője, aki figyel ránk és a véleményével befolyásolja, alakítja is a műsorokat.
A Civil Rádió szlogenje: „Az emberi hang.” Márpedig az igazi emberi hang lényege nem az, hogy elhangzik és nyom nélkül elhal. Az igazi emberi hang lényege a párbeszéd. Mondunk valamit, amit valaki más meghallgat és gondolatai, kérdései támadnak. Ezeket elmondja, bennünk ébresztve gondolatokat és kérdéseket – és így tovább.
Ez a hangos levél tehát, szándékom szerint, egy párbeszéd kezdő mozzanatainak egyike, és akkor fogom sikeresnek tartani, ha megjelennek majd azok a gondolatok és azok a kérdések, amelyek keltésére létrejött.
Kezdjünk bele! Először is vegyünk mély levegőt!

[Bach: Air]

 

Köszöntöm azokat, akik meghallgatják a Civil Rádió szerkesztőinek szóló hangos levelemet. Aki válaszol rá, levélben vagy a Civil Rádió Facebook-oldalán, ezzel maga is a Civil Rádió szerkesztőjévé válik.
Engem Gerő Péternek hívnak. De ez a legkevésbé fontos az egészben.
Alig pár hete csatlakoztam a Civil Rádió szerkesztő-műsorvezetői csapatához.
Felfoghatnám úgy is, hogy az ultrarövid-hullámon sugárzó Civil Rádióban én vagyok az egyik utolsó új műsorvezető. Felfoghatom úgy is, hogy az internetes Civil Rádiónak én vagyok az egyik első új műsorvezetője.
Akárhogyan is: érdekes és meghatározó pillanatban érkeztem. Ennek a hangos levélnek az első fogalmazványa akkor készült, amikor már csak hetek voltak hátra a Civil Rádió ultrarövid-hullámú sugárzási engedélyének a lejárati napjáig. Elvileg még öt évre le volt foglalva a frekvencia, nem kellett újra igényelni, csak arra a – szinte automatikus – válaszra vártunk, amely a következő fél évtizedre is szabadra állítja a lefoglalt pályán a szemafort. Ez azonban elmaradt. A Médiatanács határozata úgy szólt, hogy nem hosszabbítja meg az engedélyt, azaz megszünteti a Civil Rádió ultrarövid- hullámú sugárzását.

[Beethoven V. 1. tétel első 7 másodperce]

 

Ne, ezt ne!
Ne tegyünk úgy, mintha a sors kopogtatott volna az ablakon!
Magunk között vagyunk, szerkesztők, műsorvezetők, hallgatók néhány ezren – nyugodtan mondjuk ki, hogy a Civil Rádió is bakizott, támadási felületet hagyott.
A sugárzó adásban előírás, hogy a zene aránya legfeljebb 50% lehet. Előfordult, hogy ezt a Civil Rádió túllépte: csak néhányszor és csak egy vagy két százalékkal, de ez akkor is hiba.
Ami a zenét illeti, a sugárzó adásban előírás, hogy legalább fele mennyiségben magyar zenét kell sugározni. Kicsit kusza a helyzet, mert például ha a Gyöngyhajú lányt lengyelül éneklik vagy egy Liszt-rapszódiát japán zongorista ad elő, az nem számít magyar zenének és sok a határeset, amelyet többféleképpen lehet megítélni. De előfordult, hogy a Civil Rádió ezt is eltévesztette: csak néhányszor és csak egy vagy két százalékkal, de ez akkor is hiba.
Csak néhány eset volt, és a hallgató által észre sem vehető arányban, legalábbis ha nem feltételezzük, hogy a hallgató stopperórával a kezében figyel a rádióra. A sugárzási lehetőség megvonása ehhez képest nagyon aránytalan.
De ez akkor sem sorscsapás volt, hanem ügyetlenség. Támadási felület.
Mi nem harcolni akarunk, de velünk, úgy tűnik, harcolnak – és támadási felületet hagytunk.
Többes szám első személyben mondom, mert én nem voltam ekkor Civil Rádiós, de már hosszú ideje készültem rá, és az az igazság, hogy ha az lettem volna, erre aligha figyeltem volna fel. A szerkesztő-műsorvezetők valószínűleg úgy gondolták, hogy a hangtechnikusok figyelnek, a hangtechnikusok pedig nyilván a szerkesztő-műsorvezetőkre hagyatkoztak.
Itt tartunk – és bizony vannak, akik úgy gondolják, hogy nagy viharba kerültünk, nagy villám csapott a Civil Rádióba.
Ez nem így van. De ha így lenne, még abba sem kellene belepusztulni, sőt: a viharnak is megvan a maga harmóniája. Hallgassuk csak:

[Beethoven VI. 4. tétel]

 

Hadd mondjam el itt, a Civil Rádió szerkesztőinek szóló hangos levélben, hogy nekem egyáltalán nem az a véleményem, mintha a Civil Rádió internetes átállása valami rossz dolog volna.
Írtam novemberben egy levelet a Civil Rádió főszerkesztőjének, és ő ezt a teljes szerkesztőségnek és kuratóriumnak továbbította. Ez nem hangos, hanem írott levél volt, de hangos reakciókat keltett. Arra tettem javaslatot, hogy a rádió hogyan, milyen levélben tájékoztassa a saját munkatársait a változásról.
Azt javasoltam, hogy a szerkesztő-műsorvezetőknek szóló levél így kezdődjön:

[Beethoven VI. 1. tétel első 8 másodperce]

 

Köszönettel tartozunk a Médiatanácsnak: elérte, hogy napirendre tűzzük azt az előbbrelépést, amelynek már nagyon itt lett volna az ideje.
A Civil Rádió eddig sugárzó, de csak szűk körzetben fogható adó volt, amelyet az interneten is hallgatni lehetett ugyan, de azt talán még a hallgatók se mind tudták. A programot a honlapon egy nagyon egyszerű műsorújság színvonalán lehetett megtalálni. A rádió korábbi műsorai pedig csak a nehézkes módon kezelhető archívumban voltak hozzáférhetőek, ott is csak két hétig.
Addig is, amíg újból sugározni (is) tudjuk az adásainkat – mert teljesen nyilvánvaló, hogy ez meg fog történni –, kiépítjük az internetes Civil Rádiót, amely nemcsak asztali vagy hordozható számítógépen, hanem okostelefonon is

ugyanolyan egyszerűen lesz hallgatható, „egy gombnyomással”, mint most a rádiókészülékeken; és – ha már az internetes háttérhez úgyis hozzányúlunk – beépítjük azokat az automatizmusokat, amelyek a műsorokat a világháló gyakran látogatott felületein népszerűsítik, a keresőrendszereken (mint a Google) és a közösségi felületeken (mint a Facebook, a Twitter és az Instagram).

[Beethoven VI. 1. tétel első 8 másodperce]

 

Így kezdődött tehát a novemberi, a Civil Rádió főszerkesztőjének írt levelem, amely egyébként találkozott a szerkesztőbizottság szándékával is. És ahogyan ezt a most elhangzó hangos levelem elején mondtam: a Civil Rádió szerkesztőségének, véleményformálóinak nemcsak a szerkesztőségi értekezleten ülők a tagjai, hanem minden olyan hallgató is, aki hozzászól, kérdez és javasol; ezért most a továbbiakban elmondom, hogy mire és hogyan készülünk. Ismétlem: nem azért mondom el, hogy most elhangozzon valami kinyilatkoztatás, hanem hogy mindenkinek, aki hallja, alkalma legyen hozzászólni, kérdezni és javaslatot tenni – vagy akár elhatározni, hogy a kialakításba be is kapcsolódik.
A Civil Rádió mindannyiunk rádiója: hallgatni is lehet; alakítani is lehet. Mindjárt elmondom, hogy hogyan. Előtte azonban hadd tegyek kis személyes kitérőt.
A Civil Rádió szerkesztőinek szóló hangos levelem stílusát, felépítését nyilván meghatározza a háttér, ahonnan érkeztem. Hadd mutatkozzak be kicsit bővebben.
Eredetileg középiskolai tanár vagyok: a világ két legszebb tantárgyának a tanára: ezek a matematika és a fizika. Amikor ezt elmondom valahol, sokan mosolyognak – nyilván azért, mert ezek voltak az ő legkedveltebb tantárgyaik is. Ezek azok a tantárgyak, ahol véleménykülönbség esetén nem az életkor dönt és nem is a beosztás, nem a vagyoni helyzet dönt és nem is a kapcsolatrendszer: hanem (legalábbis középiskolai szinten) csak utána kell számolni vagy el kell végezni egy mérést, egy kísérletet – és meglátjuk az eredményt. Még egy előny: előveszem a középiskolai kis függvénytáblázatomat a múlt évezredből, messze a rendszerváltás előtti évekből – és minden sora igaz és érvényes. Nincs a világnak az a kormánya, amelyik törvénybe tudná iktatni, hogy a víz köteles ezentúl 90 fokon forrni, mert a derékszög is 90 fok. Be lehet vezetni új mértékegységet, például új-fokot, hogy a derékszög is száz fok legyen, de ami valójában lezajlik, az ugyanaz marad, a saját törvényszerűségei szerint.
Most már hosszú ideje a felnőttkori tanulással és annak segítésével foglalkozom.
Kornai János a gazdaságot elemző munkáját, többek között, arra a törvényszerűségre alapozta, amelyet ő a gravitációval szemléltetett. Mi kell ahhoz, hogy a kezemben lévő tárgy leessen? Semmi. Gravitáció van, súlya van – a normális földi körülményeink között annak kell, hogy oka legyen, ha nem esik le. Akkor nem esik le, ha kézbefogom vagy ha olyan helyre teszem, asztalra vagy bárhová, amely megakadályozza a leesést.
Ő ezt arra mondta, hogy a gazdaság, természeténél fogva, növekszik. Annak kell, hogy oka legyen, ha nem növekszik: ez az ok lehet, például, a hiány.
Én ugyanezt mondom az emberi tanulásra. A tanulás természetes dolog és az egész életünket végigkíséri. Aki úgy gondolja, hogy az utóbbi időben semmit nem tanult, az is emlékszik a kedvenc sportcsapata legutóbbi eredményeire, a kedvenc tévésorozata vagy zenei együttese legutóbbi műsoraira: ez is tanulás.
A tanulás, természeténél fogva, leállíthatatlan és sikeres – annak kell, hogy oka legyen, ha nem sikerül. Ennek jegyében tanulom most, és segítem szerkesztő-műsorvezető munkatársaimat abban, hogy megtanuljuk az új leckét: az internetes Civil Rádió működtetését. Lazítsunk pár percig – és aztán lássunk neki!

[Bach: Fugue de la Gigue]

 

Ugye, micsoda nagy élmény olyan zenét hallgatni, amelyik úgy „össze van rakva”, amelyiknek minden részlete a helyén van?

Remélem, nem hangzik nagyképűen, hogy ezt kísérlem meg én is ebben a hangos levélben, amelyik a Civil Rádió szerkesztőinek, véleményformálóinak szól: beleértve ebbe azokat a hallgatókat is, akik hozzászólással, kérdéssel, javaslattal bekapcsolódnak a szerkesztésbe – vagy éppen most éreznek indíttatást ahhoz, hogy akár műsorszerkesztőként, műsorvezetőként is kipróbálják magukat.
Gondolom, mondanom sem kell, hogy ami ebben a hangos levelemben elhangzik, azt nem én találtam ki: én csak egységesre fogalmazom. Az ismereteim a szerkesztőség tagjaitól származnak, akikkel az elmúlt időszakban beszélgettem. Most azt mondom el összefoglalva, amit tőlük megtudhattam.
Az internetre való átállás sok határt lebont. Bárki akár otthon készíthet műsort: vegyük fel a kapcsolatot, ha valaki ezt tervezi.
Node milyen lesz a műsor ezentúl?
A sugárzó rádió műsora lineáris: amikor bekapcsolom a rádiókészüléket, akkor azt hallom, ami a napi műsorban akkor éppen sorrakerült. A Civil Rádióban egyórás blokkok vannak; van néhány műsor, amelyik két blokkot is kitesz.
Ismétlések is vannak, szintén meghatározott műsorrendben.
A Civil Rádiót eddig is lehetett interneten is hallgatni: a civilradio.hu oldalon ott volt az élő adás gombja. Ezen kívül hang-archívum is elérhető ezen az oldalon, ahol az elmúlt hetek műsorainak a hangfelvételeit lehet megtalálni… hát az az igazság, hogy nem kényelmes módon.
Hogy a lényeggel kezdjem: a lineáris rádióműsor megmarad. Nagyon gyorsan megoldjuk, hogy keresgélés nélkül lehessen internet-hozzáféréssel rendelkező számítógépen és okostelefonon is bekapcsolni a rádiót. Meglesz ehhez a BFRB (Big Fucking Red Button: a Google marketing-tanácsadói szerint a jó értékesítési honlap titka, hogy legyen rajta egy Nagy Kib…tt Piros Gomb, amelyre az van írva, hogy MEGRENDELEM; és az egész oldal egyetlen funkciója az, hogy a Tisztelt Felhasználó erre rákattintson; az oldal sikerességének az egyetlen mércéje pedig a kattintások száma.) – a számítógépes marketinghez értő hallgatók tudják, hogy ez a Google által elterjesztett rövidítés mit jelent; a többiektől elnézést kérek, hogy csak ennek a hangos levélnek a honlapon megjelenő változatában fordítom le.
A lényeg az, hogy nagyon egyszerűen elérhető lesz a műsor, okostelefonon is: annyira egyszerűen, hogy akár autóvezetés közben bekapcsolható legyen és ne vonja el jobban a figyelmet, mint a rádió bekapcsolása (Android rendszerű telefonon a CivilRadioNet linkre kattintva máris megjelenik a Play Store-ban a letöltési lehetőség.)
A Civil Rádió tehát interneten ugyanúgy hallgatható, mint eddig; ott lesz a heti műsor, mint eddig; csak egyszerűbb, telefonon is könnyebben kezelhető felülettel.
Csakhogy az internet ennél sokkal több lehetőséget ad, amelyeket korábban – a sugárzási lehetőség adta kényelemben
– bizony nem aknáztunk ki.
Vessünk csak egy pillantást a műsorszerkezetre és az adódó hallgatói lehetőségekre!

[Beethoven VI. 1. tétel első 8 másodperce]

 

Ez a hangos levelem a Civil Rádió szerkesztőinek, köztük a szerkesztésbe belekérdezni, beleszólni kívánó hallgatóknak szól. Akkor pedig először is azt érdemes megnéznünk, hogy milyen műsorokról beszélünk.
Vannak hírműsorok, amelyek természetesen adott dátumhoz kötődnek. Újságírók között terjed az a mondás, hogy nincs semmi, ami elavultabb lenne, mint egy tegnapi napilap. Ez akkor is igaz, ha a Civil Rádió nem akar bulvár-híreket közölni és olyan aktualitásokat sem, amelyek csak abban a pillanatban érdekesek.
Vannak magazinműsorok, amelyek nem tartalmaznak mély elemzéseket: inkább csak felhívják a figyelmet valamire, ami a Civil Rádió profilja, értékrendje szerint fontos lehet.

Vannak továbbá a tematikus műsorok, amelyek szakértőket szólaltatnak meg, vagy legalábbis alapos előkészület után nyúlnak egy-egy olyan témához, amelynek jelentősége, távlati hatása van, amely komoly mértékben összefügg a Civil Rádió által képviselt értékekkel.
Jellegzetesen ilyen az Őrkutyák Civilben, amely valami közérdekű téma kapcsán „szaglászik”. Ennek külön archívuma van, csakúgy, mint a Civil Leleteknek, amely konferencia-összefoglalók gyűjteménye, vagy a Civil Tavasz blogbejegyzés- gyűjteménynek, és a Tisztelet Hangján kampány felvételeinek. Ezek az archívumok a Civil Rádió honlapjáról visszamenőleg is elérhetők.
Ezek nagyon fontosak, éppen úgy, mint a civil élet kérdéseivel foglalkozó más fórumok felsorolásai a honlapon. Valami azonban nagyon hiányzik – és az internetre való áttérés remek alkalom, hogy ez is megteremtődjön.
Gondoljuk végig, hogy ez az új világunk milyen legyen.

[Dvořak: Új világ, 1. tétel első 36 másodperce]

 

 A Civil Rádió új világát alakítjuk ki. Ebben a teljes szerkesztőség részt vesz – és a Civil Rádió a szerkesztőséghez tartozónak tartja mindazokat a szerkesztő-műsorvezetőket is és mindazokat a hallgatókat is, akik megtisztelnek bennünket a jobbító szándékú konstruktív megjegyzéseikkel, javaslataikkal.

Erről szól ez a hangos levelem.
Áttekintettük a főbb műsor-típusokat és a tematikus műsorok közül is azokat, amelyeknek jelenleg a honlapról elérhető külön archívumuk van.
Mindegyikben megtalálhatók az egyes műsorok, felvételek azonosító címei, illetve az ismertetéseik. A Civil Leletekben vannak kulcsszavak is, a Civil Tavasz oldalán kategóriák.
Ahány, annyiféle.
Vannak azonban olyan hanganyagok, elhangzott műsorok, amelyeknek a felvételei nem szerepelnek ilyen külön archívumokban. Ezek pedig összesen két hétre visszamenőleg érhetőek el, félórás bontásokban, címek nélkül, leírások nélkül, kulcsszavak nélkül.
Egy rádió esetében ez talán érthető is. De ami interneten működik, az nemcsak rádió: az adatbázis is.
Eddig is az volt, csak a sugárzó Civil Rádió kevésbé figyelt rá. Itt az alkalom, hogy ha úgyis hozzá kell nyúlni, akkor igazán rendbetegyük.
A rendbetétel fő szempontja pedig nem az, hogy hogyan készül a műsor, hanem hogy hogyan hallgatják; nem az, hogy miről szól, hanem hogy mire használják.
A Civil Rádió lineáris műsora megmarad: ugyanúgy lehet hallgatni, ahogyan eddig is ott volt a honlapon az „Élő adás” gomb. Ez, ahogyan mondtam már, egyszerűbb lesz; mobiltelefonon is könnyebben elérhetővé tesszük.
De van a felhasználásnak egy másik rétege: amikor civil szervezetek és aktivistáik, vagy akár egyes témák iránt érdeklődő hallgatók akarnak keresni a hangfelvételek között, vagy akár saját összeállításokat akarnak készíteni belőlük.
Aki azt mondja, hogy ez előbb is eszünkbe juthatott volna, annak bizony igaza van. De a mostani váltás remek alkalom arra, hogy a Civil Rádió hanganyagainak az egységes, könnyű keresési rendszere is kialakuljon, műsorvezetők szerint, témák szerint, és vendég és időpont és esemény és bármi szerint, ahogyan azt a hallgató, a felhasználó keresni akarhatja.

[Kazal László: Nevető ember, a refrén 7 másodperce]

 

Mit mondjak: jólesik a biztató nevetés, amelyből a siker iránti bizalom sugárzik… Én is tudom, hogy ez nem fog teljesen és egységesen megvalósulni.
A Civil Rádió maga is civil szerveződés, ahol a száz körüli létszámú közreműködőre másfél munkaidőnyi munkaviszony jut, az összes többiek a szabadidejükben, az ügy iránti elkötelezettségből dolgoznak. Vannak, akiknek a tevékenységét pályázat vagy külső megbízás is segíti, de a Civil Rádiótól – ahogyan mondtam: másfél munkaidőnyi munkaviszonyon kívül – senki nem kap juttatást.
Ezen a civil munka minden előnye és minden hátránya meglátszik.
A civil munka előnye, hogy a döntések közmegegyezéssel születnek: még az érdeklődő hallgatók is bevonhatóak a szerkesztésbe, ahogyan ebben a hangos levélben többször el is hangzik erre a felhívás. A civil munka hátránya, hogy az ilyen döntések lassúak. Üzleti hatékonyság, versenyképesség szempontjából a közösségi döntés nem előnyös. Az athéni hadsereg volt az egyetlen a világon, ahol még azt is szavazással döntötték el, hogy támadjanak-e – és bizony veszítettek Spártával szemben. De vajon hol volt jobb élni: a demokratikus Athénban, vagy az élet minden területét szigorú szabályokba foglaló, mindenki egységes viselkedését előíró Spártában? Mi itt a Civil Rádióban az athéni módszert választjuk, tudomásul véve, hogy a Civil Rádió nem hadsereg – nem is az a szerepe a civil életben.
A civil munka előnye, hogy sokféle szempontot és jogos érdeket vehetünk figyelembe a döntés gondos meghozatalakor. A civil munka hátránya, hogy a döntés végrehajtása nem kényszer, hanem egyéni egyetértés kérdése. Magunk közt mondom: akármilyen remek és hasznos kulcsszavazási módot találunk például, mindig lesz szerkesztő-műsorvezető, aki még a saját nevét is elmulasztja megadni a hangfelvétel kísérő-adatai között. Lesz először a százból tíz, aki megcsinálja a megbeszélt kulcsszavazást, és egy-kettő, aki a korábbi műsorait visszamenőleg is elérhetővé alakítja az új rendszerben; az újak már ebbe fognak érkezni; a korábbiak közül néhány később bekapcsolódik, mert nem akar kimaradni… Meglátjuk.
A rendszert létrehozzuk. Aztán lehet, hogy úgy fogunk járni, mint az egyszeri anglikán lelkész (ha jól emlékszem, talán úgy tíz éve), aki látva, hogy az új árvaház építésére indított gyűjtés nem halad, leállította a folyamatot, mondván: Uram, ha neked nincs szükséged új árvaházra – nekem sincs. Meglátjuk, hogy a hallgatók igénylik-e, a szerkesztő- műsorvezetők megcsinálják-e. Reméljük, hogy így lesz; buzdítunk és segítünk mindenkit, hogy így legyen.
De térjünk át kis szünet után a tartalomra!

[Liszt: La Campanella]

 

Kétféleképpen lehet egy médium tartalmát kialakítani: oda- és visszafelé. Ez zavarosan hangzott, azt hiszem. Megpróbálom még zavarosabban.
Egy rádió: valamiféle kapcsolat a műsorkészítők és a hallgatók között. Lehet interaktív is, sokféle módon: a hallgató üzenetet küldhet, betelefonálhat – akár némelyik műsor közben is –, riportalannyá, beszélgetőtárssá válhat. Van olyan színház is, ahol a nézőt bevonják, és az újságok is közölnek olvasói leveleket. De azért a rádióban a műsorkészítők, szerkesztők, rádió-csinálók csapata mégiscsak különbözik a hallgatók, levélírók, betelefonálók csapatától.
A kérdés az, hogy a kettő közül melyik a kezdeményező: eszerint lehet a tartalmat oda- vagy visszafelé kialakítani.
Ez pedig azon múlik, hogy a műsorcsinálók mit akarnak elérni, mit tartanak sikernek. A két pólus, a két szélsőség, amely kitűzhető: a hallgatói létszám növekedése vagy fórumot találni valamilyen közlésnek, üzenetnek. Az első esetben: fel kell mérni, hogy milyen tartalomra figyelnek, kattintanak, reagálnak legtöbben, lehet versenyezni lájkokban és követésekben, létszámokban és kommentekben. Eléggé nyilvánvaló, hogy ez a bulvárrá válás útja. A másik esetben úgy kell viselkedni, mint Móricka, akinek mindenről ugyanaz jut eszébe: nagyon sok esetben ilyenek azok a hírlevelek és fórumok, amelyeket intézmények, értékesítési hálózatok hoznak létre és ilyenek a „felülről létrehozott” vagy az idők folyamán kiüresedett szervezetek hírlevelei és más fórumai is. Ez bezáruló csoportokhoz, információs buborékokhoz vezet.

A Civil Rádió, az eredeti (és azóta sem változó) célja szerint „a közvéleményt” akarja „szóra bírni”. Lokális, helyi kérdésekkel akar foglalkozni, de olyanokkal, amelyeknek az adott helyszínen és eseteken túlmenő fontossága és tanulsága van. A Civil Rádió – szándéka szerint – lokális témákat tárgyal ugyan, de eleve globális szemlélettel. Kicsit hasraütés-szerű példákkal:

  • Nem elmélkedik „úgy általában” a hajléktalanokról, statisztikai adatok alapján, hanem esetleg végigkíséri egy konkrét hajléktalan egy napját, de nem „a sztori” kedvéért, hanem ebből általános következtetésekre jut a felelősségről és a szolidaritásról – sokkal érzékletesebben, mintha statisztikai adatokon elmélkedne.
  • Nem pusztán érdekességként mutatja be, hogy egy közéleti vitában ketten esetleg egymásnak estek, hanem bemutatja, hogy a konkrét helyzetről szóló vitájuk voltaképpen milyen értékrendek, prioritások vitája volt.
  • Történeteket mutat be a bulinegyedből, de nem azért, hogy versenyezzen egy botrány-magazinnal, hanem azért, hogy szemléltesse az öntevékenységet, az érdekek (sikeres vagy sikertelen) egyeztetését, a (sikeres vagy sikertelen) megoldáskereső konfliktuskezelést.
  • Vagyis végső soron a Civil Rádió mindig értékekről, társadalomról, az egyén cselekvési lehetőségeiről beszél, globálisan – de nem általánosságban, hanem olyan konkrét összefüggésben, ahogyan az az egyes embert, kisközösséget lokálisan ténylegesen érinti: amiből a hallgató tisztán érzékeli, hogy mindez őrá személyszerint is vonatkozik.

 

A Civil Rádió gárdájának a nagy álma pedig az, hogy ez minél inkább a közvetlen résztvevők és érdekeltek hangján szólaljon meg. „ … minden lakossági csoportnak rendelkeznie kell azokkal az eszközökkel, amelyek lehetővé teszik, hogy minden problémát nyilvános vitára tudjanak bocsátani” – olvasható a Civil Rádióról szóló tanulmányban (Péterfi Ferenc: „Elérhető és átélhető!” – 25 éve szól a Civil Rádió, in: Civil Szemle, 2018/3. pp. 23-38.). A Civil Rádió azt tekinti a saját küldetésének, hogy ennek az erjesztője és módszertani segítője legyen. Úgy gondoljuk, hogy a civil társadalom megerősödésének ez kulcskérdése.
Valójában tehát nem bulvár-rádió akarunk lenni, hanem közlést, üzenetet akarunk továbbítani – de nem a bezárkózó szerkesztők és műsorkészítők közléseit és üzeneteit, hanem a hallgató közlését, üzenetét akarjuk terjeszteni. Ha úgy adódik, akkor azzal, hogy megfogalmazzuk; de sokkal szívesebben azzal, hogy a hallgató kapja meg a lehetőséget és a segítséget ahhoz, hogy önmaga fogalmazza meg a saját közlését, a saját üzenetét.
Valójában ezt fejeztem ki azzal, amit többször is szóbahoztam az elmúlt percekben: hogy a Civil Rádiónak nemcsak azok tartoznak a szerkesztői közé, akik a szerkesztőbizottság értekezletein találkoznak. A Civil Rádiónak minden olyan hallgatónk is a szerkesztője, aki figyel ránk és a véleményével befolyásolja, alakítja is a műsorokat.
Aki ezt a felvételt végighallgatta, attól ez feltehetően nem idegen. Nézze meg a Civil Rádió honlapján a Krónika 2019. decemberi bejegyzéseit: ott linket talál ennek a hangos levélnek az írott, kicsit kiegészített változatára és a Civil Rádió minden elérhetőségén várjuk a válaszokat, hozzászólásokat: a párbeszéd folytatását.
Ennyi volt ez a hangos levél, amelyet a Civil Rádió szerkesztőinek szántam, összefoglalva benne azt, amit a szerkesztő- társaktól tanultam. Üzenet egy palackban: nem tudom, kihez jut el, de izgatott kíváncsisággal várom a válaszokat.
Rajtunk, mindannyiunkon múlik, hogy hogyan lépünk tovább. Üdvözlettel a Civil Rádió szerkesztő-műsorvezetőinek egyike,

[Bach: D-moll toccata és fúga]

 

A  cikk  és a hangfelvétel a Creative Commons 2.5 licenc alatt – korrekt hivatkozással – szabadon használható.

Kitűzés a Pinteresten

Megosztás