Nem mondom, eleinte szórakoztató lehet. Felébred reggel, kimegy a fürdőszobába, belenéz a tükörbe: Nicsak, egy zsiráf! Ez valóban vicces tud lenni.
Mondja a feleségének: Képzeld, zsiráfot láttam a tükörben! Az meg visszakérdez: Miért, mire számítottál, te idióta?
Ez is megvolt; és most mit csinál egész nap?
Mivel foglalkozik? Egész nap zsiráfnak lenni – ez kevés.
Álláshirdetést viszont még egyet se láttam, ahol zsiráfot keresnek. Lehet, hogy csak nem vettem észre. Milyen lehet egy ilyen álláshirdetés? „Zsiráf ön? Jöjjön hozzánk, munkaidő így meg úgy, jövedelem ennyi meg annyi…” – nem láttam effélét, no.
Legyen vállalkozó? Mihez ért? Tud például a zsiráf kezelni egy ütvefúrót? És ha igen? Hirdethet ő is: „Akar ön fúratni, ütve? Hívjon!” Ez sem életszerű.
Úgy tűnik: zsiráfnak lenni se jó. Persze még mindig kevésbé unalmas, mint ha valaki ebédlőasztal, mondjuk. Pedig vannak ebédlőasztalok is.
Sokféle mindent nem értek a világból.
