A gazdaságunk működése a Márka-kupakok példáján

A gazdaságunk működése a Márka-kupakok példáján

Hogyan kapcsolódnak a Márka-kupakok a gazdaságunkhoz?

Az 1960-as évek közepe táján fergeteges esemény kavarta fel a tervgazdaság unalmas kiszámíthatóságában élő társadalmunkat. A kapitalista szerencselovagok önfeledt életérzése ezúttal a Márka kupak-akcióban öltött testet: aki összegyűjtötte és valahová beküldte 50 üvegnyi Márka üdítő kupakját, az a munka nélküli meggazdagodás csillogó álmát követve abban reménykedhetett, hogy ő lesz a meghirdetett nyeremények egyikének boldog tulajdonosa.

Nagymamám és a kupakok.

Nagymamám, szegény, szintén félretette a kupakokat és sikerült is a megadott határidőre 50 darabot összegyűjtenie. Az én feladatom volt ezt elvinni valahová – talán postára: már nem emlékszem.

Nem emlékszem, mert nem tulajdonítottam fontosságot a dolognak – csak ezzel nem akartam a nagymamámat elkedvetleníteni. Soha nem mondtam el neki, hogy a kupak-akció ideje alatt az iskolában olyan ismeretre tettem szert, amely „helyretette” bennem ezt a történetet, egyben életre szóló tanulsággal szolgálva.

Az iskolában: ezzel nem azt mondtam, hogy a tanítási órán. Ismeret: ez pedig nem valamelyik tananyagot jelenti.

Márka-kupakok Szia, Tanár Úr!

Mire tanítottak a Márka-kupakok?

Az iskola büféjéről van szó, amelynek rendszeres látogatója voltam, elsősorban kedvenc édességem, a darabonként 1 forint 30 fillérbe kerülő isler miatt.

Látom ám, hogy a büfésnéni sem dobja ki a Márka-kupakokat, hanem elteszi őket. Nem tagadom: ezt önmagában is furcsának tartottam: azok a kupakok végül is nem a néni kupakjai. Aki megvette az üdítőt, megvette a (betétdíjas) üveget is, rajta a (betétdíjatlan) kupakkal: meg kellett volna kapnia. De ezt még tudomásul vettem, pedig akkor még nem is tudtam, hogy az italmérésben mindig egy milliméterrel a vonal alatt van a sör felszíne és a hentes is önmagának (vagy hiánycikkekért való cserealapnak) teszi el a legszebb húsokat. De tegyük fel, hogy a büfésnéni is így gondolkodik: akkor is, ami a büfében van, és nem megy át a vevő tulajdonába, az a büféé (illetve az azt üzemeltető cégé): az lenne a logikus, hogy amikor a kupakok összegyűlnek, azt a cég küldené be… de még ez is fura lenne, mert egy (természetesen állami) cég miért is venne részt egy másik (természetesen állami) cég nyeremény-akcióján? Az állam tenné át a nyereményt az egyik zsebéből a másikba?

Lopás, vagy nem lopás?

Dehát rendben van: végül is nem lopás, ha a néni nem dobja ki a kupakokat a szokott módon, hanem elteszi és a maga nevében beküldi őket. „Tiéd a gyár!” – szólt az akkori szlogenek egyike. „No, akkor haza is viszem” – volt erre sokak válasza. Szóval tudomásul vettem a helyzetet, bár kicsit elkeseredve, mert magamban összehasonlítottam a büfésnéni nyerési esélyét nagymamáméval, aki szorgosan rakodta egy zacskóba a kupakokat, hogy legalább egyetlenegy ötvenes készlet összegyűljön.

Ami azonban sokkolt (és erre utaltam, mint hatalmas tanulságra), az az volt, hogy a néni azért vehetett le és tehetett el rögtön minden egyes üdítőital-vásárlás után egy-egy értékes Márka-kupakot… mert… mert a büfében egyszercsak kizárólag Márka üdítőket lehetett kapni!

Ettől esett le nekem a tantusz.¹

Szóval azt láttam, hogy nem a vásárlót, a végfelhasználót, az ügyfelet érdemes bármiről is meggyőzni, bármiben is érdekeltté tenni – hanem az őt kiszolgáló Lokális Mindenhatót. Ha a büfében (az üzletláncban, a bevásárlóközpontban) ez a Márka vagy amaz a márka kapható, ha a bolt ezt teszi a kirakatba, ha az üzletkötő ezt ajánlja, ha ez van a szemmagasságban lévő polcon, akkor az akció sikeres volt: ez fog fogyni, akár eszi a vevő, a fogyasztó, a végfelhasználó, akár nem.

Így nyert a Microsoft üzleti versenyt jobb operációs rendszerek és jobb böngészők előtt: nem a vevőket, hanem a forgalmazókat állította a maga oldalára. Így viselkednek azok a gyógyszergyártó cégek, amelyek nem a vevőnek, hanem a gyógyszert felíró orvosnak ajánlanak kedvezményt; azok a cégek vagy akár pártok, amelyek nem a hirdetést, hanem a hirdető céget veszik meg – aztán a forgalmazón, az orvoson, a hirdető cégen múlik, hogy a tényleges vásárló, felhasználó, szavazó vagy bárki más érdekei hogyan jelennek meg (megjelennek-e egyáltalán) a folyamatban.

Ezzel válik főszereplővé a közvetítő.

Lehet ezt szidni vagy lehet örülni neki: ameddig a kialakult gazdasági rendszer „ezt jutalmazza”, addig ez fog működni. Vagy ami ugyanezt jelenti: aki győzni akar, vagy egyáltalán csak meg akar maradni az üdítők vagy a gyógyszerek piacán, vagy az operációs vagy a politikai rendszerek versenyében, annak ezt a folyamatot kell működtetnie – mert eszi vagy nem eszi, ő sem kap mást.²

————————

¹Darabja akkoriban 60 fillér; az utcai telefonfülkékben korlátlan időtartamú hívást lehetett kezdeni, ha az ember bedobta a tantusz nevű fémkorongot. Ha a hívás nem sikerült, mert például a hívott fél mással beszélt, akkor a telefonkagyló visszaakasztásakor a tantusz kigurult a készülékből; ha viszont a hívott fél felvette, akkor a tantusz jellegzetes csörrenéssel belepottyant a készülék belső pénz-tartályába. Innen ered a „leesett neki a tantusz” mondás: arra utal, hogy sikerült kapcsolni.

²Elnézést kérek, hogy erre az ősrégi viccre utaltam: amikor valaki a megengedett mennyiségen felüli kávét akar átcsempészni a határon. A vámnál kibontják a csomagját és megkérdezik: hát ez meg micsoda? Madáreledel a papagájom számára – feleli. Dehát a papagáj nem eszik kávét – mondja a vámos és erre érkezik a klasszikus felelet: Eszi, nem eszi – nem kap mást.

 

További linkek:

  • Ha kérdeznél a Szia, Tanár Úr! házigazdájától, Gerő Pétertől, írj a sziatanarur@geropeter.hu e-mail címre.  
  • Csatlakozz a Szia, Tanár Úr! facebook csoportba, ahol egy összetartó csapat tagja lehetsz és felteheted a további kérdéseidet ITT!
  • Ha pedig szeretnél első kézből értesülni a friss hírekről, akkor iratkozz fel a hírlevélre ITT
Hangok az út széléről – Az Oktondi Projekt , amely nem is olyan oktondi

Hangok az út széléről – Az Oktondi Projekt , amely nem is olyan oktondi

A Civil Rádió sorozata, a „Buborékrepesztő” célja az információs buborékok közti kommunikáció. Egymás véleményével, értékrendjével, gondolkodásmódjával egyetérteni nem kötelező; érteni nagyon is célszerű.

Gerő Péter és a Buborékrepesztő a Civil Rádióban
2021. február 5-én (ismétlésként február 19-én) 14 órától
A műsorvezető beszélgetőtársa Molnár Janka, az Oktondi Projekt alapító elnöke.

Elérhetőségek: Oktondi platform honlapja , Facebook-oldala , YouTube-csatornája

A Hangok az út széléről műsorsorozat mai műsorának alcíme: Az Oktondi Projekt, amely nem is olyan oktondi

Oktatás online, digitálisan: mi szükség volt újabb projektre azon a területen, ahol digitális tartalomfejlesztési kormánybiztos tevékenykedik és hivatalos és civil intézmények, szervezetek sokasága? Az Oktondi Projekt nélkül kik maradnának az út szélén? Mire használhatja a tanuló, a szülő/gondviselő, a pedagógus, a képzési intézmény? Képzési szintek és témák: mi minden fér bele? Kik csinálják, hogyan, miből – és miért? Hogyan válik egy alapötlet néhány hónap alatt többezres közösség tevékenységévé?

Dr. Gerő Péter

Dr. Gerő Péter

Műsorvezető

Okleveles középiskolai tanár, okleveles programtervező. A „Multimédia az oktatásban” minőségi díj („multimédia-gyűrű”) alapítója. Fő tevékenységi és kutatási területe a felnőttkori kötetlen és önálló tanulás pedagógiája. Kidolgozója és alkalmazója az élethelyzethez igazított tanulás pedagógiai gyakorlatának.

Az, hogy ki miben sérült és miben ép, csak nézőpont kérdése

Az, hogy ki miben sérült és miben ép, csak nézőpont kérdése

A Rádió Bézs műsora, a „Szia, Tanár Úr!” arról szól, hogy megismerjünk, megértsünk valamit, amiről – sajnos vagy szerencsére – a legtöbbünknek nincsenek személyes tapasztalatai.

2021. január 27-én, szerdán 15 órától a műsor vendége Daniss-Bodó Eszter, autista gyermekeket nevelő szülő, az „Egy sima, egy fordított – Egyesület az inklúzióért” munkatársa.

fotó: Lábady István / Éva magazin

Ha a gyermek eltér „a szokásostól”: mit jelent neki, és mit jelent a család számára? Hogyan fogadja a környezet? Adjunk-e tanácsot? Drágább-e az inklúzió (a befogadás) az integrálásnál? Sokféleképpen lehet „szokásostól eltérőnek” lenni: mi a közös ezekben? Mit érhet a hasonló gondokkal küzdő családok összefogása?

Dr. Gerő Péter

Dr. Gerő Péter

Műsorvezető

Okleveles középiskolai tanár, okleveles programtervező. A „Multimédia az oktatásban” minőségi díj („multimédia-gyűrű”) alapítója. Fő tevékenységi és kutatási területe a felnőttkori kötetlen és önálló tanulás pedagógiája. Kidolgozója és alkalmazója az élethelyzethez igazított tanulás pedagógiai gyakorlatának.

A nők helyzete sajátos helyzet-e?

A nők helyzete sajátos helyzet-e?

A Rádió Bézs műsora, a „Szia, Tanár Úr!” arról szól, hogy megismerjünk, megértsünk valamit, amiről – sajnos vagy szerencsére – a legtöbbünknek nincsenek személyes tapasztalatai.

2021. január 13-án, szerdán 15 órától a műsor vendégei a Nők Egymásért Mozgalom, a NEM! aktivistái: Bárdits Éva és Hellenbarth Virág.

Miben nyilvánul meg és hogyan hat napjaink patriarchátusa? Hogyan lehet még egy megszólítással is „rangsort” kifejezni? Vannak-e „kötelező” női és férfi-szerepek és ha nem, akkor miért igen? Hogyan nyilvánul meg a pornóban ez az egész társadalmi-gazdasági problémakör?

Dr. Gerő Péter

Dr. Gerő Péter

Műsorvezető

Okleveles középiskolai tanár, okleveles programtervező. A „Multimédia az oktatásban” minőségi díj („multimédia-gyűrű”) alapítója. Fő tevékenységi és kutatási területe a felnőttkori kötetlen és önálló tanulás pedagógiája. Kidolgozója és alkalmazója az élethelyzethez igazított tanulás pedagógiai gyakorlatának.

Pin It on Pinterest

A webhely használatának folytatásával elfogadom a sütik használatát. Részletek

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás