Jelentősen könnyebb helyesen válaszolnunk, ha értjük a kérdést

Nem mintha nem lehetne tökéletes választ adni a kérdés megértése nélkül. Idősebb fiam (akiről egyébként két másik bejegyzés is szól) súlyos műtéten esett át. A kórházi ágya mellett ültem, amikor teljesen érthetetlen artikulációval kérdezett tőlem valamit. Én azt válaszoltam, hogy nyugi, melletted vagyok, nem lesz semmi baj; és ő megnyugodva mosolyogni próbált. Pedig akkor még nem is tudhattam előre, hogy végül valóban nem lett semmi baj; az pedig, hogy mellette vagyok, a baj valószínűségét nem csökkentette; mégis úgy gondolom, hogy ez volt a legjobb válasz az ő kérdésére, bármi volt is a kérdés.

Nem mintha nem lehetne hibás választ adni akkor is, ha a kérdést megértettük. Tévedésből vagy akár szándékosan adhatunk téves vagy „elterelő” választ, például – a magyarországi olvasó számára ismert példával – a „Hogy van az, hogy itt terrorizmusért is körözött emberek flangálhatnak az ön közelében?” kérdésre akár a „Boldog karácsonyt kívánok!” is lehet a válasz, amelyet elégedetten fogadnak mindazok, akiknek számára a kérdező (tehát nem a kérdés, hanem a személy, aki kérdezett) „ellenséges”-nek minősül, és amelyet a kérdezőnek az aktuális szabályok értelmében tudomásul is kell vennie.[1]

Nem mintha nem lennének olyan kérdések, amelyek nem érthetőek. Ebből a szempontból teljesen mindegy, hogy a kérdést elnyomó zaj, a kérdést felfogni akaró ember felkészületlensége a kérdés meg nem értésének az oka, vagy az, hogy az illető nem is figyel oda, nem is akarja a kérdést megérteni – vagy esetleg az adott kérdésnek nincs is egyértelműen megérthető értelme.[2]

Ráadásul nemcsak az állítások, hanem a kérdések is lehetnek hamisak: amikor hamis előfeltételezést tartalmaznak. A „te loptad el a Lánchidat?” kérdésre a „nem” sem jó válasz, mert szinte jóváhagyja a kérdésben foglalt állítást, hogy tudniillik a Lánchidat valaki ellopta, csak az a kérdés, hogy kicsoda. Egyáltalán nem bolondság tehát azt felelni, hogy ez a kérdés nem igaz.

De azért az esetek többségében mégiscsak feltételezhetjük, hogy a kérdés megértése már-már előfeltétele annak, hogy megtaláljuk a helyes válasz(ok egyiké)t. A válasz(ok) helyességének ellenőrzése pedig végképp aligha képzelhető el a kérdés megértése (a kérdés értelmével való összevetés) nélkül.

Márpedig az igazán kínos és eredménytelen viták közül sok azért kínos és azért eredménytelen, mert a vitázó felek, anélkül hogy észrevennék, eltérően értelmezik a kérdést, amelyre válaszolni akarnak. Ezért aztán úgy tűnik számukra, mintha a másik vitázó fél nem a lényegről beszélne, elterelné a szót, sőt esetleg hogy ostoba lenne vagy szándékos károkozó, aki akarattal mond hibás választ. Pedig csak arról van szó, amit „süketek beszélgetésének” hívunk: amikor úgy beszélgetnek, mintha nem hallanák egymást.

Az viszont, hogy ezen hogyan léphetünk túl, már másik írás tárgya lesz.

[1] https://hvg.hu/itthon/20181211_Egy_eve_mondta_el_Orban_a_legbatrabb_valaszat_Boldog_karacsonyt

[2]     Kedvencem ez a kérdés egy irodalmi vetélkedőből: mije áll még az ősz Peterdinek? A lehetséges helyes válaszok egyike: a háza. [https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Verstar-verstar-otven-kolto-osszes-verse-2/vorosmarty-mihaly-6EBD/kisebb-koltemenyek-1818-1833-6EC2/szep-ilonka-74F4/] Rossz az, aki rosszra gondol…