Jelentősen könnyebb helyesen válaszolnunk, ha értjük a kérdést

Ugye hallunk, olvasunk olyan vitát, amikor a résztvevők mindegyike azt hiszi, hogya többiek értetlenek, mellébeszélnek, a válaszok elől kitérnek? Ez az írás önmagában nem fejti meg ezt a jelenséget, csak egy erről tervezett sorozat bevezetése.

Jelentősen könnyebb helyesen válaszolnunk, ha értjük a kérdést

Nem mintha nem lehetne tökéletes választ adni a kérdés megértése nélkül. Idősebb fiam (akiről egyébként két másik bejegyzés is szól) súlyos műtéten esett át. A kórházi ágya mellett ültem, amikor teljesen érthetetlen artikulációval kérdezett tőlem valamit. Én azt válaszoltam, hogy nyugi, melletted vagyok, nem lesz semmi baj; és ő megnyugodva mosolyogni próbált. Pedig akkor még nem is tudhattam előre, hogy végül valóban nem lett semmi baj; az pedig, hogy mellette vagyok, a baj valószínűségét nem csökkentette; mégis úgy gondolom, hogy ez volt a legjobb válasz az ő kérdésére, bármi volt is a kérdés.

Nem mintha nem lehetne hibás választ adni akkor is, ha a kérdést megértettük. Tévedésből vagy akár szándékosan adhatunk téves vagy „elterelő” választ. Például – a magyarországi olvasó számára ismert példával – a „Hogy van az, hogy itt terrorizmusért is körözött emberek flangálhatnak az ön közelében?” kérdésre akár a „Boldog karácsonyt kívánok!” is lehet a válasz[1]… Azok pedig, akiknek számára a kérdező (tehát nem a kérdés, hanem a személy, aki kérdezett) „ellenséges”-nek minősül, ezt a választ elégedetten fogják fogadni – és az aktuális szabályok értelmében a kérdezőnek úgy kell viselkednie, mintha érdemi választ kapott volna.

Nem mintha nem lennének olyan kérdések, amelyek nem érthetőek. Ebből a szempontból teljesen mindegy, hogy a kérdés mitől nem érthető. Lehet, hogy zaj nyomja el; lehet, hogy akit kérdeznek, nem képes megérteni; lehet, hogy nem akarja megérteni. Persze az is lehet, hogy az adott kérdésnek nincs is egyértelműen megérthető értelme.[2]

Ráadásul nemcsak az állítások, hanem a kérdések is lehetnek hamisak: amikor hamis előfeltételezést tartalmaznak. A „te loptad el a Lánchidat?” kérdésre a „nem” sem jó válasz, mert szinte jóváhagyja a kérdésben foglalt állítást, hogy tudniillik a Lánchidat valaki ellopta, csak az a kérdés, hogy kicsoda. Egyáltalán nem bolondság tehát azt felelni, hogy ez a kérdés nem igaz.

De azért az esetek többségében mégiscsak feltételezhetjük, hogy a kérdés megértése már-már előfeltétele annak, hogy megtaláljuk a helyes válasz(ok egyiké)t. A válasz(ok) helyességének ellenőrzése pedig végképp aligha képzelhető el a kérdés megértése (a kérdés értelmével való összevetés) nélkül.

Márpedig az igazán kínos és eredménytelen viták közül sok azért kínos és azért eredménytelen, mert a vitázó felek, anélkül hogy észrevennék, eltérően értelmezik a kérdést, amelyre válaszolni akarnak. Ezért aztán úgy tűnik számukra, mintha a másik vitázó fél nem a lényegről beszélne, elterelné a szót, sőt esetleg hogy ostoba lenne vagy szándékos károkozó, aki akarattal mond hibás választ. Pedig csak arról van szó, amit „süketek beszélgetésének” hívunk: amikor úgy beszélgetnek, mintha nem hallanák egymást.

Az viszont, hogy ezen hogyan léphetünk túl, már másik írás tárgya lesz.

[1] https://hvg.hu/itthon/20181211_Egy_eve_mondta_el_Orban_a_legbatrabb_valaszat_Boldog_karacsonyt

[2]     Kedvencem ez a kérdés egy irodalmi vetélkedőből: mije áll még az ősz Peterdinek? A lehetséges helyes válaszok egyike: a háza. [https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Verstar-verstar-otven-kolto-osszes-verse-2/vorosmarty-mihaly-6EBD/kisebb-koltemenyek-1818-1833-6EC2/szep-ilonka-74F4/] Rossz az, aki rosszra gondol…