Euklidész „Elemek” című könyvének dísz kiadása finoman igazított egyet az elegáns kötésén és körülnézett.

Pár perce érkezett csak az antikváriumból, egy kopott táskában: ez bántotta kicsit. Igaz: a táska egyedül foglalta el egy autó hátsó ülését, és lássuk be, ez azért mégiscsak valami.

A táskából egy íróasztalra került, ahol más könyvek is hevertek.

Az első, amelyet meglátott, egy vasúti menetrend volt. Nem is tudta elkerülni, hogy észrevegye: a menetrend szétálló, felkunkorodó lapjai szinte megérintették.

• Kérem, legyen olyan kedves, húzódjon arrébb kicsit – szólította meg a menetrendet.

• Húzódjon maga, ha itt nem tetszik – lökte oda a választ a menetrend.

• De kérem, Ön majdnem eltakar…

• Kit érdekel?

• Kérem, eszerint Ön talán nem tudja, hogy én ki vagyok.

• Hagyjon békén.

• Én az Elemek vagyok. Az Elemek, Euklidésztől!

• És?

• Kérem, Ön nem hallott rólam? Nem hallott az euklidészi geometriáról, az emberi gondolkodásnak erről a csodájáról?

• Hallottam róla; na és? Most akkor hasra kellene esnem tőle? Kinek van szüksége erre? Rám szükségük van az embereknek; de magára? Ugyan!

• De kérem, a menetrend… ez az alig fél éven át érvényes táblázat hogyan említhető egy napon azzal a gondolkodási mintával, amelyik évezredek óta a tudományos felépítés etalonja?

• Lárifári. Amikor engem kézbe vesznek, megtudnak valamit, amire szükségük van; maga viszont egy dísztárgy lesz a polcon.

• Amit én mutatok, annak értelme van!

• Értelme? Ne röhögtessen. Maga egyszerűen nem mond semmit. Az olvasóban persze kialakulnak gondolatok, gondolati konstrukciók; de az olvasó odafigyelése és megértése nélkül magában semmi értelem sincsen.

• Hogyan lehetne másképp? Minden könyv az olvasónak szól.

• Szó sincs róla. Ha bennem az van, hogy a debreceni gyors honnan indul és hol áll meg, akkor a debreceni gyors onnan indul és ott áll meg, ha engem senki el nem olvas, akkor is. Én a valóságról szólok: amit mondok, azt össze lehet hasonlítani azzal, ami valóban történik.

• Amit én mondok, az az egységes gondolkodás nélkülözhetetlen alapja!

• Amíg valaki ki nem talál valami más „egységes gondolkodást”… A fekete macska babona-jelentésével kapcsolatos gondolkodás is egységes, azok között, akik egységesen ugyanúgy gondolják; ezt a tautológiát ugye nem tekintjük komoly érvnek?

• Az euklidészi geometria valamennyiünk gondolkodásának a legalapvetőbb szemléleti alapelemei közé tartozik: nincs, akinek az agyában ez ne volna megtalálható!

• Marhaság. Álljon oda valaki a sínekre és meglátjuk, hogy aztán mit állapít meg a boncolás: hogy az illető agyában ott volt az euklidészi geometria, vagy hogy jött a debreceni gyors.

• De uraim – szólt közbe egy hang. – Csak nem fognak ilyen semmiség miatt egymásnak esni?

• Hogyhogy semmiség? Itt arról van szó, hogy mi adja a közlés értelmét: a valósággal való összevetés, vagy az olvasóban létrejövő gondolati konstrukció megváltozása.

• Egyiküket sem akarom megbántani, de az én esetemben ez a kettő pontosan egybeesik.

• Miért, ki maga?

• Találják ki! Segítek: Karinthy is írt rólam, „Heraklesz tizenharmadik hőstette” címmel.

• És azt mondja, hogy magának pontosan ugyanannyi értelme van, ha a valóságnak való megfeleléssel, mint ha az olvasó gondolataiban megszülető értelmezéssel mérjük? Ugyanannyi értelme van, ha olvassák, mint ha nem?

• Pontosan ugyanannyi!

• Ez hogyan lehet?

• Pök Lajos új verseskötete vagyok.

• Nyert!

Iratkozz fel a hírlevélre

Iratkozz fel a hírlevélre

Iratkozz fel a hírlevélre, hogy értesülj a legfrissebb írásaimról.

 

Kötelező tájékoztató

Sikeresen feliratkoztál!

Kitűzés a Pinteresten

Megosztás

A webhely használatának folytatásával elfogadom a sütik használatát. Részletek

A hatályos jogszabályok alapján kötelező tájékoztatni a látogatókat, hogy a weboldal ún. cookie-kat használ és tárol a számítógépen. Ha ezt nem szeretnéd, akkor a böngésződ megfelelő beállításait használva tiltsd le a cookie-k tárolását, vagy zárd be a weboldalt. Bővebben: Adatkezelési és cookie tájékoztató

Bezárás