Meg kell-e fogadnunk Nagymama tanácsait?

A kedvencem ebből a műfajból az az anekdota, amikor a fiatal pilótának azt mondja a nagymamája: Aztán, kisunokám, csak lassan és alacsonyan repülj!

Szándéka szerint az elképzelhető legjobb tanács. Tartalma szerint az elképzelhető legrosszabb tanács.

Meg kell-e fogadnia ezt a tanácsot a kisunokának? Semmiképpen.

Ez tehát azt jelenti, hogy a kisunoka ne tisztelje a nagymamát? Szó sincs róla: sőt ellenkezőleg! Éppen arról van szó, hogy komolyan kell venni a nagymama tanácsát.

Szakmailag a tanács látványosan hibás – az anekdotában szereplő nagymama eszerint nem kellően tájékozott az aerodinamika tudományában. Ha nem tisztelnénk, legyintenénk, hogy hozzánemértő módon szólalt meg. De éppen azért, mert tiszteljük a nagymamát, feltételezzük, hogy oka volt arra, hogy ezt mondja; értelme volt annak, hogy ezt mondja. Éppen azért, mert tiszteljük a nagymamát, elgondolkodunk azon, amit mondott: vajon miért mondta? Mit jelent az ő gondolkodásában ez a tanács? Nyilvánvaló a válasz: óvatosságra, megfontoltságra, higgadtságra akarta inteni az unokát: arra, hogy ne kockáztasson feleslegesen, ne „vagánykodjon”. Nem akarta lebeszélni az unokát arról, hogy megvalósítsa, amire vágyott: hogy pilóta legyen. Csak arra intette, hogy tegyen mindent a lehető legbiztonságosabb módon.

Jótanács ez a tanács? Bizony nagyon jó: nemcsak szívből jövő, hanem okos tanács is. Célszerű az unoka számára, hogy ezt a tanácsot megfogadja? Nem is lehet kétséges. És mit kell tennie ahhoz, hogy a tanács szerint viselkedjen? Lassan és alacsonyan repüljön? Hát… egyáltalán ne – ha ugyanis ezt tenné, akkor a tanács szavait betartaná, de épp a tanács értelme veszne el. Ahhoz, hogy a lehető legbiztonságosabb legyen a légiút, bizony épp ellenkezőleg: gyorsan és magasan célszerű repülni.

Szóval a kisunoka, mint pilóta, repüljön gyorsan és magasan? Persze, hogy ezt célszerű tennie!

Ezzel akkor megszegte a nagymama tanácsát, tiszteletlenné vált a nagymama szemében? Dehogy: éppen hogy megfogadta a tanács lényegét, mert tisztelte annyira a nagymamát, hogy az ügyetlenül megfogalmazott és emiatt látszólag téves és célszerűtlen tanácson is elgondolkodott és megfejtette az értelmét!

Ha tőlem megkérdezi valaki (akár a fiaim), hogy szerintem mi az ember kötelezettsége a tapasztaltabbakkal, a felmenőivel (akár szüleivel), a tekintélyekkel kapcsolatban, akkor ezt felelem: oda kell figyelnünk rájuk; meg kell találnunk a szavaik, tanácsaik mögötti célokat, értékeket; és ezeket a saját értékeinkkel, céljainkkal és körülményeinkkel összevetve kell meghoznunk (biztonságosan és magabiztosan) a saját döntéseinket – felelősséggel megfontolva, hiszen a saját döntéseinknek minden előnyét mi magunk fogjuk élvezni és minden kockázatát mi magunk fogjuk viselni.