Az értékekről
A fiaimmal és az akkori kedvesemmel, a lengyel származású Ewával végigjártuk az auschwitzi tábor-múzeumot. Döbbenten hallgattuk, amikor Ewa lefordította azokat a feliratokat, amelyek csak lengyelül voltak láthatóak; ő pedig ugyanilyen döbbenettel hallgatta, amikor arról meséltünk neki, hogy hogyan jelent meg ugyanez a magyarországi „mindennapokban”.
A hírhedt kivégzőfal (tudom: nem az eredeti, hanem annak rekonstrukciója) előtt az került szóba, hogy melyek az életnek azok a pillanatai, amikor az embernek nincs semmi választási lehetősége.
Az akkor 19 éves Zoli fiam ezt mondta: nincs olyan helyzet, amelyben az ember ne választhatna, ne dönthetne – ha másban nem, akkor legalább abban, hogy hogyan fogja fel a helyzetet, a helyzetét.
De vajon mi határozza meg a döntéseinket, a választásainkat?
A tanulási, tanulás-segítési „élethelyzethez igazított” módszertan részeként hivatkozom a teljesítmény-motiváció elvárás-érték modelljére, amely alapos felmérésre hivatkozva azt a – nem igazán meglepő – állítást teszi, hogy döntési helyzetekben azt választjuk, ami nagyobb értéket képvisel a számunkra. Érdekes és fontos „levezetést” is mutat arra, hogy ezek az értékeink hogyan alakulnak ki; a módszertan ismertetése pedig kitér arra is, hogy hogyan alakíthatóak.
Az alábbiakban nem az értékrendünk kialakulásáról és alakításáról esik szó, hanem egyes értékek jelentéséről, a megnyilvánulásaikról.
Köszönet a művészeknek
Köszönöm szépen. Ez volt a mondanivalóm; a többi csak magyarázat és szemléltetés. Tanár vagyok: a világ két legszebb tantárgyának a tanára: ezek a matematika és a fizika. Amikor ezt elmondom, a hallgatóság mosolyogni szokott – nyilván azért, mert nekik is ezek voltak...
Egyenlő elbírálás, azonos mérce?
Egyik előző bejegyzésben [Női munkalehetőség – női munkakényszer, első rész és Női munkalehetőség – női munkakényszer, második rész] szándékosan hagytam „elvarratlanul” az egyébként fontos és kényes témát: az egyenlő elbírálás, azonos mérce kérdését. Meggyőző...
Női munkalehetőség-női munkakényszer 2. rész
Második rész: hogyan alakulnak ki a jövedelmek? Ennek a bejegyzésnek az első része arról szól, hogy a nők munkábaállása megduplázhatta (volna) a családok jövedelmét – de nicsak: a munkajövedelemből, munkabérből élő családok semmivel nem élnek jobban, mint azelőtt: a...
Női munkalehetőség-női munkakényszer 1. rész
Első rész: lehetőség vagy kényszerűség? Hallgatom a nők jogaiért küzdőket és nem tudom, hogy hogyan fogalmazzam meg az eredményeknek a címben is jelzett hatásával kapcsolatos vegyes érzéseimet. Kezdjük azzal, hogy ma bele se gondolunk, milyen is volt a nők helyzete...
Zolika és a piros majom
Az Állatkert közelében laktunk; gyakran mentünk oda, amikor a fiaim még kicsik voltak. Idősebb fiam, Zolika ilyenkor mindig előre megtervezte, mit fog megnézni: kiválasztott legfeljebb 2-3 állatot és azokat nézte órák hosszat: egy alkalommal például a tevével nézték...
Rómeó, Júlia, felelősség
Eseménydús és változatos életet élő idősebb fiam 2013-ban, január közepén szerezte meg Indiában a jóga-oktatói bizonyítványt. Az évforduló alkalmából teszem közzé ezt a 2008 körüli írásomat. A felelősség felvállalásáról Hát igen: ha eddig sikerült is egy cseppnyi...
Új noteszlap a versenyről és a versengésről
Azt gondolom, hogy rendkívüli károkat okoz a verseny és a versengés összetévesztése, összemosása. Látszólag csak a megfogalmazásban van a különbség: azt akarom-e, hogy célba érjek az élet nagy tájékozódási futóversenyén, vagy azt, hogy a többieket legyőzzem. A...
Új noteszlap a motiválásról és a manipulálásról
Egyik kedves jóbarátom úgy döntött, hogy igyekszik „nem hatni” a gyermekeire, mert azt „káros befolyásolásnak”, a személyiségükbe való mesterséges beavatkozásnak tartja. Ő nem akarja „manipulálni” a gyermekeit! Aha. Eszerint rábízza a TV-reklámokra és az...
Mire (ne) figyeljünk? [Személyes bemutatkozás helyett]
Ha azt mondjuk a fölnőtteknek: „Láttam egy szép házat, rózsaszínű téglából épült, ablakában muskátli, tetején galambok...” - sehogy sem fogják tudni elképzelni ezt a házat. Azt kell mondani nekik: „Láttam egy százezer frankot érő házat.” Erre aztán...