Oldal kiválasztása
Élethelyzethez igazított tanulás-a módszertan

Élethelyzethez igazított tanulás-a módszertan

A 90-es évek elején nagy projekt indult Magyarországon a brit Know How Fund segítségével az angolszász „kötetlen és önálló tanulás” módszerek adaptálásához, hogy illeszkedjenek a közép-kelet-európai tanítási-tanulási szabályokhoz, hagyományokhoz és szokásokhoz.

A terv a módszerek adaptálása volt és aztán az elterjesztésük azokban az országokban, ahol a politikai-gazdasági rendszer megváltozott.

Az eredmény: az élethelyzethez igazított tanulás: a felnőtteknek szóló tananyagfejlesztés és tanuló-segítés teljes rendszere: egy rendszer, amely az angolszász és a kelet-közép-európai oktatási rendszereknek egyszerre megfelel!
Az “élethelyzethez igazított tanulás” (life tailored learning) a felnőttkori kompetencia-szerző, kompetencia-bővítő tanulás tananyagfejlesztésére és segítésére szolgáló választható gyakorlati módszertanok egyike.

Módszerek és előírások sorozata (gyakorlati sorvezető) a tudáselsajátítás, a tudásközvetítés tervezéséhez, szervezéséhez, végrehajtásához, értékeléséhez és szabályozásához.

Lépésről lépésre tárgyalja a tanulási folyamatot a tanulási szükséglet felmérésétől és a belépési feltételek teljesülésének mérésétől kezdve a szakanyag létrehozásán, a tananyag moduláris kialakításán és a tanuló, a tanár, konzulens, tutor, mentor szerepén át a záró mérésig (vizsgáig).

Az élethelyzethez igazított tanulás sajátosságai:
Minden olyan tanulásra alkalmazható, amikor a tanulás célja kompetencia (gyakorlatban hasznosítható tudás a működtetéséhez szükséges motivációs háttérrel).

A tanulási cél elérése (az előre kitűzött színvonal elérése) objektív, reliábilis és valid módon mérhető, igazolható.

A tanulási folyamat (anyagi és időbeli) ráfordítása előre kiszámítható.

A lemorzsolódás csekély: a tanulási kudarc szinte kizárt.

Ha olyan helyzetre keres tananyagfejlesztési, képzési módszertant,
ahol a résztvevők előképzettsége, képességei és indíttatása eltérő,

— ahol ellenőrzött, gyakorlati tudásra kell szert tenni,

— ahol a tanulók eltérő helyszínen és időbeosztásban tanulnak (illetve ahol gondot vagy túl magas ráfordítást jelentene az azonos helyszínen és időpontban megtartott képzés),

— és ahol mégis olyan képzésre van szükség, amely a tartalmában, módszereiben és színvonalában összehangolt módon valósul meg,
akkor lehet, hogy pontosan ez az, amire szüksége van: az élethelyzethez igazított tanulás!

Az élethelyzethez igazított tanulás megjelenési formája:
tankönyv és képzés a tananyag-fejlesztői és a tanulás-segítői tevékenységhez
• tananyag és tanulási segítségnyújtó rendszer az elérni kívánt kompetenciára
• hordozható változatban: munkaállomás (bejelentkezés szerint: tanulói, tanári, szerzői stb. munkahely)

Lentebb az a jogi nyilatkozat látható, amelyet a FOK Fővárosi Oktatástechnológiai Központtal írtam alá az élethelyzethez igazított tanulás módszertanának eredetéről és jogtiszta, önálló alkotás voltáról.

Mit tanulunk abból amit tanulunk?

Mit tanulunk abból amit tanulunk?

A hidrának diffúz idegrendszere van. Ez egészen biztos: tanultuk biológiából.

Akkoriban, éveken át, furcsa szúró mellkasi érzésem volt néha és mindig féltem, hogy jaj, mindjárt infarktusom lesz – mert hogy melyek a közelgő vagy bekövetkező infarktus jelei, azt nem tanultuk, az nem fért a tananyagba. De ami a hidrát illeti: jönne csak szembe, ránéznék és rögtön tudnám, hogy diffúz idegrendszere van. Persze csak ha felismerném, mert hogy mekkora és milyen alakú, azt se tanultuk.

Sok évvel később jöttem rá, hogy feltehetően azért került be a tananyagba, hogy megbeszélhessük, milyen szinteken, milyen változásokon keresztül juthatott el az idegrendszer a kezdetleges diffúz megjelenésétől addig az agyvelőig, amely ilyen tanmeneteket, tanterveket tud kigondolni. A végtelenig és tovább – ahogyan a költő mondja. De akkoriban ez a szándék nem derült ki: a hidra és az ő diffúz idegrendszere az én szememben egyike volt a totálisan felesleges megtanulnivalóknak.

Ugyanúgy, mint a másodfokú egyenlet megoldóképlete. Nem volt igazán gyakori az életemben, hogy másodfokú egyenleteket kellett volna megoldanom, vagyis hasznát vettem volna a szigorúan megjegyzendő megoldóképletnek. Megintcsak évek teltek el, amikor viszont rájöttem, hogy a másodfokú egyenleteknek életre szóló tanulságuk van. Vannak feladatok, amelyeknek nincs jó megoldása – de ahhoz, hogy ezt kimondhassuk, bizonyítani kell, hogy nincs jó megoldás. Vannak feladatok, amelyeknek egyetlen jó megoldása van; és ekkor is bizonyítani kell, hogy nincs több. Vannak ugyanis feladatok, amelyeknek egynél több több jó megoldása is van, ha tehát találtunk egy jó megoldást, attól még egyáltalán nem biztos, hogy nincs más jó megoldás is. Ha valaki nem ért egyet a mi jó megoldásunkkal, akkor egyáltalán nem biztos, hogy az ő megoldása rossz! (És kicsit a középiskolai szint felett: ha valami nem megoldható a valóságos világunkban, megtörténhet, hogy létre tudunk hozni, ki tudunk találni olyan kiterjesztett modellt, amelyben mégiscsak megoldható. A másodfokú egyenletek esetében ez a komplex számokkal kiegészített szám-fogalmat jelenti; más esetekben akár új modellek kialakítását. Ennek a folyamatát a Matek és fizika című írásban próbáltam szemléltetni, kicsit karikírozott stílusban.)

Számomra ezekről a gondolatokról szól a hidra idegrendszere és a másodfokú egyenlet – de ezeket én gondoltam végig, ezekre magam jöttem rá. Holott meggyőződésem, hogy ez lett volna az iskolai tanulásom lényege. Annak az ostoba hidrának a diffúz idegrendszerét kellett bemagolnom és a másodfokú egyenletek megoldóképletének használatát kellett gyakorolnom ahelyett, hogy a szerves fejlődés logikáját tanultam volna (többek között az idegrendszer példáján), és a jó megoldások mindegyikének a felderítési módját tanultam volna (többek között a másodfokú egyenlet példáján).

Persze logikát, gondolkodásmódot, tanulságok levonását nem lehet „úgy általában” tanulni, hanem csak konkrét témákon keresztül. Erről szól az a bejegyzésem, amelyiknek az a címe, hogy Ezen a következtetésemen magam is meglepődtem.

Az azonban biztos, hogy ehhez nem elő-emésztett tanulási tartalmak visszamondása kell, hanem gondolkodni tudás, problémamegoldási tudás.

Én azért szerettem a matematikát és a természettudományi tárgyakat, mert azokban – középiskolai szinten legalábbis – véleményeltérés esetén nagyon mindegy, hogy ki hány éves, milyen beosztású és kinek kicsodája: utánaszámolunk, elvégzünk egy kísérletet és rögtön kiderül, hogy mi a helyzet. És nem szégyen, ha akár a professzor mondja a középiskolásnak, hogy pardon, igazad van, én tévesztettem el. Az a szégyen, ha nem mondja.

Amikor tanár lettem, édesapám ezt a tanácsot adta nekem útravalóul: A rossz tanárt onnan lehet felismerni, hogy minden kérdésre tudja az egyetlen helyes választ. A jó tanár kicsit bizonytalan a dolgában, mert ismeri a válaszok pontatlanságát és érvényességi korlátait is. A nagyon jó tanár pedig akár nagyon bizonytalannak is tűnhet, mert a kérdésekre többféle olyan választ is ismer, amelyek jók lehetnek.

Én ebben a szellemben készülök arra, hogy elindítsam ezt az „egyik kedvenc tanárod vagyok”-sorozatot, amelyben órai dolgozatra készülő és szakdolgozatot író, középiskolás és doktorandusz, érettségizni vagy államvizsgázni akaró, tizenéves, korombéli vagy a kettő közti bármilyen korú tanulók számára – a hozzászólásaikkal együtt – egy-egy kulcsfontosságú tanulnivaló igazi tanulságait fogalmaznánk meg, önmagunknak és egymásnak.

Kockázata nincs, előnye viszont lehet: vágjunk bele!

Viszontlátásra a legközelebbi alkalommal!

Hangok az út széléről – Ahogyan a műsorterv kialakult

Hangok az út széléről – Ahogyan a műsorterv kialakult

Gerő Péter és a Buborékrepesztő a Civil Rádióban
2021. január 8-án (ismétlésként január 15-én) 14 órától
A műsorvezető beszélgetőtársa Szabó András, a Kapocs Ifjúságsegítő Magazin szerkesztő-műsorvezetője

 A Civil Rádió sorozata, a „Buborékrepesztő” célja az információs buborékok közti kommunikáció. Egymás véleményével, értékrendjével, gondolkodásmódjával egyetérteni nem kötelező; érteni nagyon célszerű.

A tervezett Hangok az út széléről műsorsorozat bevezető, tervező műsorának alcíme: Ahogyan a műsorterv kialakult.

Ez nem szokványos rádióműsor, hanem egy tényleges tanácskérő beszélgetés felvétele. A Civil Rádió Buborékrepesztő című sorozata félévi tervei kapcsán megkérdeztem egyik szerkesztő-műsorvezető munkatársamat, akit önmagamnál sokkal tapasztaltabb, professzionálisabb rádiósnak tartok. Ő Szabó András, a Kapocs Ifjúságsegítő Magazin szerkesztő-műsorvezetője, akivel egy-egy műsorban már együttműködtünk. Azért kerestem meg, hogy a magam idei műsor-ötletével kapcsolatban a véleményét, tanácsát kérjem. Ezt a hosszú beszélgetést hallhatja most ön is. Tehát a Buborékrepesztő sorozat következő terveiről van szó; a beszélgetőtársam pedig a Civil Rádió másik szerkesztő-műsorvezetője, a Kapocs Ifjúságsegítő Magazin gazdája: Szabó András.

Dr. Gerő Péter

Dr. Gerő Péter

Műsorvezető

Okleveles középiskolai tanár, okleveles programtervező. A „Multimédia az oktatásban” minőségi díj („multimédia-gyűrű”) alapítója. Fő tevékenységi és kutatási területe a felnőttkori kötetlen és önálló tanulás pedagógiája. Kidolgozója és alkalmazója az élethelyzethez igazított tanulás pedagógiai gyakorlatának.

A boldog új évet nem kívánni kell, hanem létrehozni! 2020. évzáró műsor

A boldog új évet nem kívánni kell, hanem létrehozni! 2020. évzáró műsor

A Bézs Rádió új műsora, a „Szia, Tanár Úr!” arról szól, hogy megismerjünk, megértsünk valamit, amiről – sajnos vagy szerencsére – a legtöbbünknek nincsenek személyes tapasztalatai.

2020-12-30 Az év néhány idei vendége ugyanazt a kérdést kapta: mit vár 2021-től és mit tesz (mit tanácsol a hallgatónak) azért, hogy a következő év jobb, sikeresebb, boldogabb legyen.

Dr.Varga István (II.26.: Krízishelyzetek őrangyalai: a szociális munkások; X.7.: Nincs más lehetőség – oda kell menni)

Rutai Gábor (VII.11.: Három szoba, négy gyerek, két szülő és az otthontanulás)

Kitanics Márk (V.20.: Bántás, bántalmazás: az érem eltérő oldalai)

Bárnai Árpád (X.21.: Az élményhez vezető tanulás és a tanuláshoz vezető élmény)

Aranyosi Mónika (X.21.: Az élményhez vezető tanulás és a tanuláshoz vezető élmény)

Varjú Zoltán (XI.4.: Mesterséges intelligencia: amit meg lehet csinálni, azt meg is fogják csinálni)

Alföldi István (V.6.: Amiért mindig érdemes élni – amiért mégis érdemes élni; XI.18.: Mesterséges intelligencia: a jövő már elkezdődött)

Fehér Zoltán (II.12.: Miért látjuk ennyire eltérően a világot?; III.23.: Amikor nem a szerző ír, hanem neki írnak; XII.2.: Mesterséges intelligencia: a robotok már a spájzban vannak?)

Dr. Gerő Péter

Dr. Gerő Péter

Műsorvezető

Okeveles középiskolai tanár, okleveles programtervező.
A „Multimédia az oktatásban” minőségi díj („multimédia-gyűrű”) alapítója.
Fő tevékenységi és kutatási területe a felnőttkori kötetlen és önálló tanulás pedagógiája.
Kidolgozója és alkalmazója az élethelyzethez igazított tanulás pedagógiai gyakorlatának.

A jéghegy és a csúcsa

A jéghegy és a csúcsa

Gerő Péter és a Buborékrepesztő a Civil Rádióban
2020. december 25-én (ismétlésként január 1-jén) 14 órától

A műsor vendége Kitanics Márk klinikai pszichológus, igazságügyi szakértő

A Civil Rádió sorozata, a „Buborékrepesztő” célja az információs buborékok közti kommunikáció. Egymás véleményével, értékrendjével, gondolkodásmódjával egyetérteni nem kötelező; érteni nagyon is célszerű.

 

A jelenlegi műsor alcíme: A jéghegy és a csúcsa

Ez az évzáró-évkezdő műsor két korábbinak a folytatása és az új év bevezetése. A két korábbi műsor egyike a nők elleni erőszakról szólt „Az is érintett, aki nem érintett” alcímmel; a másiknak az alcíme pedig ez volt: „Kinek és mit mesélnek Meseország meséi”. Hányféle helyzet, hányféle sors van, amelyekre sokan úgy gondolnak, hogy „velem és a környezetemben lévőkkel ez úgysem fordulhat elő”… A Buborékrepesztő sorozatban most ezek felé készülünk fordulni, elsősorban azzal a szemlélettel, hogy mi lehet a társadalom, köztük a különféle civil szervezetek szerepe és lehetősége – nemcsak adott méltatlan helyzetek aktuális megszüntetésében, valakik aktuális megsegítésében, hanem a társadalom „jobbításában”: ebbe a közhangulattól kezdve akár a törvényhozásig minden beleérthető. Ehhez hívom partnernek a hallgatót.

Senki nincs, aki mindenben „átlagos”. Az átlagtól való eltérésnek, a devianciának nincs előjele: jó is, rossz is lehet. Mivel jár, ha valaki – bármilyen értelemben – nem átlagos? Hogyan viselkedik a környezete, a társadalom? Mit tegyünk, ha találkozunk vele? Miért félünk attól, amit nem ismerünk? Hogyan segítsük az „pozitív devianciákat”? A személy elfogadása nem jelenti-e a káros deviáns viselkedések elfogadását, bátorítását is? Hogyan beszéljünk róla a gyermekeknek: vajon okozhat-e identitás-zavart a „másság” megismerése?

Dr. Gerő Péter

Dr. Gerő Péter

Műsorvezető

Okeveles középiskolai tanár, okleveles programtervező. A „Multimédia az oktatásban” minőségi díj („multimédia-gyűrű”) alapítója. Fő tevékenységi és kutatási területe a felnőttkori kötetlen és önálló tanulás pedagógiája. Kidolgozója és alkalmazója az élethelyzethez igazított tanulás pedagógiai gyakorlatának.

Kitűzés a Pinteresten

A webhely használatának folytatásával elfogadom a sütik használatát. Részletek

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás