Gerő Péter és a Buborékrepesztő a Civil Rádióban
2021. január 8-án (ismétlésként január 15-én) 14 órától
A műsorvezető beszélgetőtársa Szabó András, a Kapocs Ifjúságsegítő Magazin szerkesztő-műsorvezetője

 A Civil Rádió sorozata, a „Buborékrepesztő” célja az információs buborékok közti kommunikáció. Egymás véleményével, értékrendjével, gondolkodásmódjával egyetérteni nem kötelező; érteni nagyon célszerű.

Ez nem szokványos rádióműsor, hanem egy tényleges tanácskérő beszélgetés felvétele. A Civil Rádió Buborékrepesztő című sorozata félévi tervei kapcsán megkérdeztem egyik szerkesztő-műsorvezető munkatársamat, akit önmagamnál sokkal tapasztaltabb, professzionálisabb rádiósnak tartok. Ő Szabó András, a Kapocs Ifjúságsegítő Magazin szerkesztő-műsorvezetője, akivel egy-egy műsorban már együttműködtünk. Azért kerestem meg, hogy a magam idei műsor-ötletével kapcsolatban a véleményét, tanácsát kérjem. Ezt a hosszú beszélgetést hallhatja most ön is. Tehát a Buborékrepesztő sorozat következő terveiről van szó; a beszélgetőtársam pedig a Civil Rádió másik szerkesztő-műsorvezetője, a Kapocs Ifjúságsegítő Magazin gazdája: Szabó András.

Gerő Péter és a Buborékrepesztő a Civil Rádióban
2020. december 25-én (ismétlésként január 1-jén) 14 órától

A műsor vendége Kitanics Márk klinikai pszichológus, igazságügyi szakértő

A Civil Rádió sorozata, a „Buborékrepesztő” célja az információs buborékok közti kommunikáció. Egymás véleményével, értékrendjével, gondolkodásmódjával egyetérteni nem kötelező; érteni nagyon is célszerű.

A jelenlegi műsor alcíme: A jéghegy és a csúcsa

Ez az évzáró-évkezdő műsor két korábbinak a folytatása és az új év bevezetése. A két korábbi műsor egyike a nők elleni erőszakról szólt „Az is érintett, aki nem érintett” alcímmel; a másiknak az alcíme pedig ez volt: „Kinek és mit mesélnek Meseország meséi”. Hányféle helyzet, hányféle sors van, amelyekre sokan úgy gondolnak, hogy „velem és a környezetemben lévőkkel ez úgysem fordulhat elő”… A Buborékrepesztő sorozatban most ezek felé készülünk fordulni, elsősorban azzal a szemlélettel, hogy mi lehet a társadalom, köztük a különféle civil szervezetek szerepe és lehetősége – nemcsak adott méltatlan helyzetek aktuális megszüntetésében, valakik aktuális megsegítésében, hanem a társadalom „jobbításában”: ebbe a közhangulattól kezdve akár a törvényhozásig minden beleérthető. Ehhez hívom partnernek a hallgatót.

Senki nincs, aki mindenben „átlagos”. Az átlagtól való eltérésnek, a devianciának nincs előjele: jó is, rossz is lehet. Mivel jár, ha valaki – bármilyen értelemben – nem átlagos? Hogyan viselkedik a környezete, a társadalom? Mit tegyünk, ha találkozunk vele? Miért félünk attól, amit nem ismerünk? Hogyan segítsük az „pozitív devianciákat”? A személy elfogadása nem jelenti-e a káros deviáns viselkedések elfogadását, bátorítását is? Hogyan beszéljünk róla a gyermekeknek: vajon okozhat-e identitás-zavart a „másság” megismerése?